Kilencven évvel ezelőtt éppen egy októberi napon avatták fel Szolnok egyik méltatlanul mellőzött köztéri szobrát. Az alkotásra több mint harminc éven keresztül gyűjtötték a pénzt lelkes önkéntesek, majd jött az I. világháború és az újratemetés. Verseghy Ferenc kalandos sorsa a halála után.
A 18-19. századi magyar kultúra meghatározó alakja dolgozott nyelvészként, íróként, költőként, a Martinovics-féle mozgalom miatt kilenc évig raboskodott Grazban, Brünnben és Kufsteinben. Talán kevesen tudják, hogy ő fordította le a Miatyánkot magyarra, illetve komoly szerepet vállalt a magyar nyelv modernizálásában. Szolnokon több közterület, intézmény és park is őrzi nevét, mindeddig mégsem kapott igazán figyelmet az emlékére állított szobor, amely immár 90 éve áll, kicsit eldugva és szerényen a belvárosban.
Szobra, bár fontos helyet foglal el a város történetében, mintha rejtve maradna a mindennapok forgatagában. Talán nem a megfelelő helyen áll, vagy mérete miatt nem vonzza a szemet, pedig méltó lenne a város központi teréhez, hiszen Verseghy Szolnok kulturális identitásának megkerülhetetlen alakja.
A Magyar Világhíradó 1934 októberében adott hírt a nagy leleplezésről és az irodalmi alak hamvainak elhelyezéséről a szolnoki római katolikus temetőben. Eredetileg a fővárosi Vízivárosi temetőben volt a nyughelye Verseghynek, de 1931-ben ünnepélyes vasúti szállítással hazahozták hamvait Szolnokra. Budapesttől minden állomáson kegyeletteljes szavak kíséretében helyezték el virágaikat és koszorúikat a különböző küldöttségek.
A szolnoki Verseghy-szobor története
Az 1898/1899. tanévben a szolnoki főgimnázium Verseghy Önképző Köre gyűjtést szervezett, hogy a névadó költőnek emléket állítsanak. A tanulók által felajánlott kisebb összegekből, az iskolai hangversenyek szerény belépti díjából, valamint további adományokból kívánták a szobor költségeit előteremteni. 1901-ben az iskola egyik volt növendéke, Vértes József 30 oldalas tanulmányt adott ki a mozgalom támogatására Verseghy Ferenc emlékezete címmel, a vármegye pedig egy évvel később 200 koronát szavazott meg szoborállítás céljára.
1914-re össze is gyűlt a szükséges összeg, de az I. világháború és az azt követő súlyos gazdasági problémák miatt meghiúsult a szoborállítás. A fentiekben vázolt újratemetés végül megadta a lendületet a kezdeményezésnek és 1934-ben “a helyi társadalom nemesszívű áldozatkézségének megnyerésével Szolnok város nagy költőszülöttének Verseghy Ferencnek a szülővárosában szobrot emelt, a Borbereki Kováts Zoltán szobrászművész ércalkotásának.”
Az ünnepséget a rádió is közvetítette és a Magyar Filmhíradó is készített róla filmfelvételt, melyet az alábbi linkre kattintva lehet megtekinteni:
Forrás: vfmk.hu/Arcanum/kozterkep.hu
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz
